A szeretetről

Egyszer hallottam egy történetet egy asszonykáról, aki annyira megbecsülte a szép dolgokat, amit kapott, hogy nem használta őket, arra gondolva, hogy majd ha itt lesz az a különleges alkalom.

A férje szebbnél-szebb dolgokkal ajándékozta meg, selyem hálóing, selyemkendő, selyem ágynemű…

Ő mindig nagyon örült, és azt mondta, ezt elteszem egy különleges alkalomra.

Telt-múlt az idő, és az asszonyka egyszer csak beteg lett. Kórházba került, és egyre gyengült.

Amikor a férje meglátogatta, azt mondta neki: Drágám, nem ilyen különlegességre gondoltam, de kérlek, hozd be a selyem hálóingemet, amit a szekrénybe tartok, egy különleges alkalomra várva.

Ahogy itt fekszem, rájöttem, hogy nem vettem észre valamit. Azt, hogy a különleges alkalmakat mi teremtjük. Akkor vannak, ha mi annak tekintjük. Minden nap lehet különleges. Így mától minden napot különlegesnek tekintek.

Kérlek, hozd be a selyem hálóingemet, a selyem ágyneműmet és a kendőmet.

Kérlek, add rám. És ha nincs erőm, akkor is ebbe öltöztess, ezzel takarj be, ezzel borogass.

A férje sírva teljesítette a felesége kérését. Sajnálta, hogy eddig nem élvezte a csodás ajándékokat, ki tudja, lesz-e még rá idő?

Minden nap tiszta selyembe öltöztette, selyemmel takargatta, és selyemkendővel borogatta.

Az asszonyka fájdalmai enyhültek, és szemei fáradtak voltak, de boldogok. Boldogan nézett férjére, hálásan azért, mert elhalmozta őt minden jóval. Rájött, hogy ő ezt nem is élvezte eddig. Mintha nem fogadta volna el az ajándékokat, betette a szekrénybe, várva a különleges alkalomra! Nem élvezte ezt a sok gyönyörűséget. Rájött, hogy nem szerette magát eléggé, és emiatt nem fogadta el a férje szeretetét sem.

Rájött, hogy milyen boldog ember, hisz a férje olyan nagyon szereti, hogy szavaival kedveskedik minden nap, gyönyörű ajándékokkal halmozza el, és a bajban is mellette van. Rájött, hogy csodálatos az élete, és szeret élni. Elkezdte élvezni a szép ajándékokat, örülni nekik. És amikor a férje épp nem volt mellette a kórházban, a selymet simogatva mégis úgy érezte, hogy ott van vele, a selyem takaróban, a selyem hálóingben, a selyemsálban. Ahogy erre gondolt, átjárta lelkét a boldogság és hála.

Eltelt egy hónap. Az asszonyka leletei elkezdtek javulni. Állapota rohamosan javult. Az arca kipirult, az étvágya megjött, a fájdalmai elmúltak.

Az orvosok csodálkozva tapasztalták a pozitív változást. Nem tudták, mi történhetett, hisz ők már lemondtak róla.

Mi is történt?

Ráébredt, milyen csodálatos az élet, s hogy ezt eddig nem élvezte, sőt észre sem vette. Ráébredt, hogy jó élni! Jó ezzel a csodálatos emberrel lenni. Jó élvezni a kényeztetést. Minden nap hálával a szívében aludt el, és csak azért imádkozott, hogy legyen még egy nap, amikor megpillanthatja a férje arcát és rámosolyoghat. Izgalom költözött a lelkébe, mikor várta a látogatási időt. Úgy, mint tini lányként a randevú előtt, mikor megismerkedtek.

És lám, a szeretet és a hála meghozta a csodát! Meggyógyult!

Azóta mindenkinek elmeséli, milyen csodálatos az élet. Hogy minden pillanatnak van varázsa. Hogy az ajándékokat használni kell, örülni nekik és élvezni. Mindenkiben észre kell venni a jót.